Kicsit visszatérnék még a hazaútra…

Amikor beültünk az autóba, azon felül, hogy a köd miatt aggódtam, az járt a fejem, hogy vajon most mi lesz?

Lett egy kutyám, akiért felelős vagyok. Még nincs gyerekem, de szerintem közeli lehet az érzés.. amik benne keringtek.

Féltem, hogy nem fogja majd találni a helyét. Akkor mi lesz? Mi lesz, ha sírni fog? A szívem szakadna meg.

Elindultunk, majd egyet felsírt, majd a párom (ő fogta én vezettem), elkezdte simogatni.

Elaludt.

Megérkeztünk egyben az Otthonunkba.

Letettem Nikolast, aki össze-vissza kóválygott. Nem tudott egyenesen menni.

Majd felvillant a kép.. Ezért adták egyből a kezembe? Azt mondták fül gyulladása van, de ettől ennyire nem tudna egyenesen közlekedni?

Megnéztük világosban a kutya szőrzetét, lefotóztam!

Felháborító, ami a kutya szőrében volt. Minden féle kaja maradék.. Ápolatlan volt.

Szó szerint olyan volt, mint egy puli kutya, semmi yorki formája nem volt.

FIGYELEM, A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS KÉPEK KÖVETKEZNEK!

Megfürdettem. Megfésültem.

Majd másnap ismét fel szerettem volna venni a kapcsolatot azokkal, akiktől elhoztam. Ugyanis a nagy kapkodásban még oltási könyvet sem kaptunk!

A hölgy férje vette fel a telefont, közölte: Hívjam a párját, neki fogalma sincs, hogy hol van az oltási könyve!

A másik számot, amit kaptam nem lehetett elérni: „Átmenetileg nem kapcsolható!”

Itt már kezdett megvilágosodni az agyam, hogy nem lesz oltási könyv és ki tudja, mi lehet a baja!

2013.12.20-án hoztuk el Nikolast. Felhívtam minden állatorvost, akit csak találtam.

Azt mondták, csak ügyelet van. Az ünnepek után tudják megvizsgálni.

Mondanom sem kell, mit él át ilyenkor az ember, amíg nem tudja, mi lehet a „baj”.

Mit ehet? Milyen mozgást végezhet? stb…

Természetesen, ahogy szokott lenni minden ismerőst végig kérdeztem, melyik szerintük a legjobb állatorvos.

Végül, az Szent István Egyetem – Kisállat klinika mellett döntöttem.

Az ünnepek alatt, Nikolas nagyon jól viselkedett. El sem akartuk hinni.. Nem rágott szét semmit, nem ugatott, nem sírt.

Játszott, evett. Semmi gond nem volt vele, a „fül gyulladását” leszámítva.

Végre, eljött a várva várt nap, elindultunk az orvoshoz…

Folytatás a következő bejegyzésbe!

Nyomj egy lájkot, ha szeretnél értesülni a következő bejegyzésről! :)

Az első gondolat ...

Világ életemben kutya párti voltam. Ennek okát, abban vélem felfedezni, hogy kiskoromban, sok osztálytársamnak macskája volt. Valamiért, nem lettem a macskák kedvence. Akárhányszor beléptem egy macskával lakott lakásba, biztos, hogy millió szőrszállal és a cipőmben vizelettel távoztam. Ennek ellenére, természetesen sosem bántanék macskát, de nem is vágytam arra, hogy cicát tartsak.

Több kutyánk is volt már, de ez a blog most nem róluk szól.. :)

2013. december 20-án arra eszméltem, hogy nincs kutya a háznál! Már egyébként is forrt bennem a gondolat, hogy már nekem is lehetne, hiszen hely van, anyagi körülmények, stb.. nem szabnak ennek gátat. Mivel nem egyedül élek, így felvetettem a kérdést minden egyes családtagnál. Senkinek nem volt ellenére.

Nem volt elképzelésem, semmire.. Csak, hogy szeretnék egy kutyát. Elkezdtem böngészni egy hirdetési oldalt.

"11 hónapos Yorki sürgősen eladó. Érdeklődni:061111.."

Mondanom sem kell, egyből elszállt az agyam! 11 hónapos?? Mért kell szegény kutyát eladni? Ember az ilyen? Hiszen a kutya megszoktak, stb.. Addig idegesítettem magam, ezen a kérdésen, hogy felhívtam a számot!

A beszélgetés így zajlott:

Én: Jó napot kívánok! Szeretnék érdeklődni aktuális még a kutyussal kapcsolatos hirdetés?

Nő: Igen!

Én: Szeretnék érdeklődni, hogy egy 11 hónapos kutyát mért adnak el ???????? !!!!!

Nő: Azért mert a gyerekektől akarják már szegényt "megmenteni" (?????????!!!!), mert a kisebbik gyerek már szétnyomkodta, gyakorlatilag ez miatt a kutya egy külön szobában él a nagyobbik gyerekkel, már nem merik kiengedni, hogy nehogy agyon nyomja a kicsi!

Én: Mondom, hol van a kutya?

Nő: Csobánkán!

Én: Akkor indulnék érte...

Aki szereti az állatokat, az szerintem el tudja képzelni, hogy ilyenkor mi játszódik le az ember fejében...

Nem volt mit tenni, el kellett indulnom még aznap a kutyáért, egyszerűen ezt diktálta az agyam és a szívem!

Csobánka, Pilisvörösvár mellett van.. este indultunk Nikolasért. Ahogy elhagytam Pilisvörösvárat, akkora ködbe érkeztünk, hogy 5 km/h-val mertem közlekedni..

Megérkeztünk a ház elé, minden le volt fagyva! Alig bírtunk bejutni a házba..

És akkor, végre megpillantottam Nikolast!

Egyből a kezembe adták, még akkor erről mit sem sejtettünk, hogy ez mért így történt..

Azt mondták, egy kicsit beteg, fül gyulladása van, de az elmúlik.

Elkértük a takaróját és nagyon sietve távoztunk, mert féltem, hogy még nagyobb köd lesz és nem jutunk fel Pestre még aznap!

Majd amikor haza értünk, akkor vettük észre....

Folytatás a következő bejegyzésbe!

Nyomj egy lájkot, ha szeretnél értesülni a következő bejegyzésről! :)