Mindenhol jó, de legjobb otthon!

Kicsit visszatérnék még a hazaútra…

Amikor beültünk az autóba, azon felül, hogy a köd miatt aggódtam, az járt a fejem, hogy vajon most mi lesz?

Lett egy kutyám, akiért felelős vagyok. Még nincs gyerekem, de szerintem közeli lehet az érzés.. amik benne keringtek.

Féltem, hogy nem fogja majd találni a helyét. Akkor mi lesz? Mi lesz, ha sírni fog? A szívem szakadna meg.

Elindultunk, majd egyet felsírt, majd a párom (ő fogta én vezettem), elkezdte simogatni.

Elaludt.

Megérkeztünk egyben az Otthonunkba.

Letettem Nikolast, aki össze-vissza kóválygott. Nem tudott egyenesen menni.

Majd felvillant a kép.. Ezért adták egyből a kezembe? Azt mondták fül gyulladása van, de ettől ennyire nem tudna egyenesen közlekedni?

Megnéztük világosban a kutya szőrzetét, lefotóztam!

Felháborító, ami a kutya szőrében volt. Minden féle kaja maradék.. Ápolatlan volt.

Szó szerint olyan volt, mint egy puli kutya, semmi yorki formája nem volt.

FIGYELEM, A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS KÉPEK KÖVETKEZNEK!

Megfürdettem. Megfésültem.

Majd másnap ismét fel szerettem volna venni a kapcsolatot azokkal, akiktől elhoztam. Ugyanis a nagy kapkodásban még oltási könyvet sem kaptunk!

A hölgy férje vette fel a telefont, közölte: Hívjam a párját, neki fogalma sincs, hogy hol van az oltási könyve!

A másik számot, amit kaptam nem lehetett elérni: „Átmenetileg nem kapcsolható!”

Itt már kezdett megvilágosodni az agyam, hogy nem lesz oltási könyv és ki tudja, mi lehet a baja!

2013.12.20-án hoztuk el Nikolast. Felhívtam minden állatorvost, akit csak találtam.

Azt mondták, csak ügyelet van. Az ünnepek után tudják megvizsgálni.

Mondanom sem kell, mit él át ilyenkor az ember, amíg nem tudja, mi lehet a „baj”.

Mit ehet? Milyen mozgást végezhet? stb…

Természetesen, ahogy szokott lenni minden ismerőst végig kérdeztem, melyik szerintük a legjobb állatorvos.

Végül, az Szent István Egyetem – Kisállat klinika mellett döntöttem.

Az ünnepek alatt, Nikolas nagyon jól viselkedett. El sem akartuk hinni.. Nem rágott szét semmit, nem ugatott, nem sírt.

Játszott, evett. Semmi gond nem volt vele, a „fül gyulladását” leszámítva.

Végre, eljött a várva várt nap, elindultunk az orvoshoz…

Folytatás a következő bejegyzésbe!

Nyomj egy lájkot, ha szeretnél értesülni a következő bejegyzésről! :)